2014. december 18., csütörtök

Tizenyolcadik nap

Ma is egy kedves kis történetet hoztam Nektek, fogadjátok szeretettel:




Varga Enikő
Angyalszárny

-          Aúúú! – kiáltott fel Ákos, mikor megszúrta az ujját a tűvel.
Talán mégsem volt túl jó ötlet, hogy mézeskalács figurákat készítenek ajándékba a család minden tagjának. Nem igazi mézeskalácsot, hanem filcből és fehér fonalból. Anya bezzeg olyan ügyes! Szinte észrevétlenül készülnek el a figurák a kezében. Az ő ötlete volt az is, hogy egy szem szegfűszeget vagy egy kis darab fahéjat tegyenek a vatta közé, amivel kitömték a formákat. Így az illatuk is hasonlított a süteményhez.
Ákos találta ki minden évben, milyen ajándékot készítsenek Karácsonyra. Idén úgy látszik elfelejtette, milyen nagy a család. De nem olyan fából faragták, mint aki egy tűszúrástól feladná a munkát. Kapott már épp elég szurit a betegsége idején. Bizony, tavaly ilyenkor még a kórházban voltak. Ott kellett tölteniük az ünnepeket is, szörnyű volt! Persze együtt volt a család, bejött Apa is, még Rozit, Ákos kistestvérét is magával hozta. De azért mégsem volt az igazi.
-          Anya! Szerinted Bence a kórházban lesz Karácsonykor? – kérdezte Ákos. Bence egy ideig a szobatársa volt és a legjobb barátja lett.  De neki még sok időt kell bent töltenie, hogy teljesen meggyógyuljon.
-          Valószínűleg igen, tegnap beszéltem az anyukájával. Úgy néz ki, Julcsi is ott tölti a Karácsonyt. – felelte Anya.
-          Ó! Hiszen Julcsinak ez lesz az első Karácsonya! – szomorodott el Ákos. Julcsi még alig múlt egy éves.
Hirtelen egy lágy szellő suhant be az ablakon és megsimogatta Ákos arcát. Olyan volt, mintha egy Angyalka simította volna meg. Anya gyorsan becsukta az ablakot, meg ne fázzanak. De ekkor Ákos felpattant a helyéről és örömében ugrálni kezdett.
-          Szuper ötletem támadt! Menjünk be Karácsonykor a kórházba, vigyünk Karácsonyfát, meg ajándékot, sütit, meg mindent!
Ekkor lépett be Apa az ajtón, aki épp most ért haza a munkából.
-            Mi ez a felfordulás? – kérdezte mosolyogva. Ákosból dőlt a szó. Elmondta a tervét. Anya felhívta a kórházat, megkérdezte, kiknek kell bent töltenie a Karácsonyt. Apa lázasan tervezni kezdett, milyen ajándékot készítsen a kicsiknek. A varrást ugyanis nem vállalta, de fából bármit el tudott készíteni kicsi műhelyében. Sok játék került ki már abból a műhelyből, sőt a bútorok nagy részét is Apa készítette. Megígérte azt is, hogy szerez egy kis Karácsonyfát, és segít a díszek elkészítésében.
A következő hetek lázas készülődésben teltek. Apa fúrt, faragott: Bencének egy igazi tűzoltó autót készített, még ki is festette. Anya gyönyörű rongybabát készített Julcsinak, Rozi segített neki ruhát tervezni. Ákos folytatta a mézeskalács figurák varrását, láthatóan egyre ügyesebben. Mintha a tű és a fonal is érezte volna, segítenie kell, ha időben el akarnak készülni. De az is lehet, hogy az Angyal segített, aki azon az estén suhant be az ablakon és Ákos fülébe súgta ezt a nagyszerű tervet…
Eljött az utolsó este is, már csak egy nap, és itt a Szenteste! Elkészült az utolsó mézeskalács figura is. Anya mindenkinek ráhímezte a nevét az ajándékára, és azt találták ki, hogy fölaggatják a fára a figurákat, és mindenki megkeresi majd a sajátját. Biztosan jó móka lesz! Fölkötözték az utolsó szaloncukrokat, elkészültek a díszek, becsomagolták a gyerekek ajándékait. Nagyon fáradtak voltak, de boldogan bújtak ágyba.
Ákos mégsem tudott elaludni, annyira izgatott volt. Nagyon várta már, hogy találkozzon a barátaival, de egyszer csak belehasított a gondolat: a nagy készülődésben elfelejtkezett arról, hogy levelet írjon a Jézuskának. Anyuéknak sem mondta, mit szeretne Karácsonyra. Régebben ugyan, iskolából hazajövet sokszor megálltak a játékbolt kirakata előtt, és sokáig nézték a lego-kat. Volt ott egy, amit nagyon szeretett volna megkapni. Most már késő, hiszen holnap Karácsony. Az volt a furcsa, hogy mégsem volt szomorú. Anyu azt mondta, az Angyalok mindent látnak, még a gondolatainkat is. Akkor pedig biztosan tudják, mi a vágya.
Visszafeküdt a puha ágyba, gyorsan elaludt, és úgy érezte, az Angyalka megint megsimogatta az arcát.
Másnap Ákos és Rozi kippattantak az ágyból, bár Anyuék még lustálkodtak volna egy picit. Anyu, ígéretéhez híven, előző nap sütött egy nagy tepsi igazi mézeskalácsot. Ákos nem bírt ellenállni a kísértésnek, és beleharapott egy hóemberbe. De Anyu ezúttal nem szidta meg, olyan jó kedve volt. Összecsomagoltak mindent, és kora délután nekivágtak az útnak. A kórházban nem győztek csodálkozni a gyerekek, a szülők, még a doktor bácsi és a nővérek sem tudtak a jövetelükről. Csak Gabi nővér volt beavatva, aki végig őrizte a titkot.
-          Benceee! – ordított Ákos és barátja nyakába ugrott.
Egyből eltűntek a szobában, hiszen annyi megbeszélnivalójuk volt. Rozi Julcsival játszott, Anyáék pedig a többi szülővel együtt feldíszítették a fát. Előkerült a sok sütemény, narancs, finom Karácsonyillat töltötte meg a levegőt. Aztán mindenki a Karácsonyfa köré gyűlt. Meggyújtották a kórház adventi koszorúján a gyertyákat, elcsöndesedtek, majd elénekelték a Mennyből az angyalt. Áldott pillanat volt, Ákos úgy érezte, az ő Angyalkája is közöttük van.
Aztán mindenki megkapta az ajándékát, a nővérek büszkén viselték köpenyükön a mézeskalács figurákat, Bence a folyosón száguldozott új tűzoltó autójával, Julcsi pedig álomba ringatta új babáját, akinek a Rozi nevet adta.
Már teljesen sötét volt, mire hazaértek. Megették a finom karácsonyi vacsorát, Ákos úgy érezte, ilyen finom halászlét még sosem csinált Apa, Anya pulykasültje után pedig még az Angyalok is megnyalnák mind a tíz ujjukat. De vajon mi lesz a Karácsonyfa alatt?
A közös éneklés alatt Ákos úgy látta, mintha a fa tövében lenne egy olyan csomag, ami pont akkora, mint a vágyott lego. De lehet, hogy téved? Mikor bontogatni kezdték az ajándékokat, már biztos volt benne: az Angyalok mégis tudták!
Anya melléült és a fülébe súgta:
-          Tudod kisfiam, a legnagyobb ajándék benned van: a jóságnál nincs szebb és nagyobb öröm!
Megsimogatta az arcát, és Ákos úgy érezte, egy igazi Angyal simogatta meg.
Sok Karácsony elmúlt azóta, de Ákos számára ez volt élete legszebb Karácsonya. Mert ekkor tanulta meg, hogy kapni öröm, de adni a legjobb dolog a világon!

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Íme néhány filc dísz, amivel kedveskedhetünk a szeretteinknek:
 
 http://kreativszabasvarras.network.hu/kepek/anda_kreativkodasai/karacsonyi_filcdiszek-005http://andakreativ.blogspot.hu/2012/12/blog-post_7926.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése