Pusztai
Ilona
A
JÉGVÁRI KARÁCSONY
Kanálka Kató évek óta egyedül éldegélt a zordon Jégvárban. Magányát három sárkánnyal: Andrással, Bandival
és Endrével osztotta meg. Különösen a karácsony volt nyomasztó a számára.
Csendesen, egyhangúan telt, akár bármelyik hétköznap. Ám idén minden
megváltozott. Kanálka Kató új barátokra tett szert és őket látta vendégül a
Jégvárban. Nagy volt a sürgés – forgás,
Kanálka Kató és a három sárkány izgatottan készülődött a vendégségre. Igazán kitettek
magukért, mert a látogatók nem győztek ámulni – bámulni az ünnepien feldíszített
vár és pazar lakoma láttán. Épp leültek az asztalokhoz és éppen felcsendült
volna a karácsonyi ének, mikor egy nagy puffanás, csattanás rémített meg
mindenkit. Az egész terem a kandalló felé nézett, mert onnan jött a zaj.
-
Úgy látszik, tavaly óta megint híztam.
Kanálka kedves, segítsen, mert itt ragadok beszorulva!
Majd két kapálózó fekete csizmás láb jelent
meg a kéményben. Többen odaugrottak, és hamarosan sikerült is kiszabadítaniuk a
Mikulást. Mert hosszú évek óta ő volt az egyetlen karácsonyi látogatója az idős
hölgynek.
-
Mi a szösz! Nem is üzent, kedvesem, hogy
vendégei vannak! – kiáltott fel meglepetten a Mikulás, miután álmélkodva
körülnézett a szépen feldíszített, vidám emberekkel és állatokkal zsúfolt
teremben. – Most már értem, miért füstölt az összes kéménye. Azt hittem, még
mindig dolgozik.
-
Öreg barátom, de örülök, hogy most is
eljött, ahogy mindig. Látja, most én szereztem Önnek meglepetést – sietett
vendége elé Kanálka Kató. – Engedje meg, hogy bemutassam a vendégeimet. Ők a
Virányosi dűlő lakói. Kérem, üljön ide mellénk és vegyen részt Ön is a
karácsonyi lakománkon.
A Mikulás szabadkozni
próbált, de az idős hölgy és a vendégek annyira marasztalták, hogy engedett a
kérésnek.
-
Szívesen engedek a meghívásuknak. De
előbb az angyalkáknak kiadom az utasítást, melyik ajándékot hova vigyék el az
este. Tudják, kedveskéim, ők az én segítőim ezen a napon. Mióta sikerült
Luciferrel, a pokol fejedelmével és Szent Péterrel, a mennyország kulcsárával
megegyeznem, azóta zökkenőmentes a karácsonyi ajándékozás. Télapókor a
krampuszok kísérnek el, karácsonykor az angyalkák. Régebben ez nem így
volt. Mindkét ünnepen jöttek velem
krampuszok is meg angyalkák is. De ne tudják meg, kedveskéim, micsoda
felfordulás lett a vége. A csibészek folyton összevesztek, egymást ócsárolták,
az ajándékokat szándékosan összekeverték, megrongálták. Szerencsére ennek már
vége. Ha nem így lenne, most én sem tudnék nyugodt szívvel itt maradni.
-
A rénszarvasokat meg ne legyen gondja, Majd,
András ellátja őket az istállóban – tette hozzá Kanálka Kató gondos
házigazdaként.
Ezután Bandi és Endre
hozzálátott a karácsonyi vacsora felszolgálásához. Volt ott halászlé, borleves,
rántott hal, sült pulyka, székelykáposzta, hurka, kolbász, mákos és diós
bejgli, gesztenyetorta, gyümölcskenyér és még ki tudja mennyi karácsonyi
finomság.
Vidám hangulatban telt
a vacsora és miután már mindenki pukkadásig ette – itta magát, következett az
est fénypontja: az ajándékosztás. Egyesével járultak a Mikulás elé, aki
feneketlennek tűnő zsákjából sorra varázsolta elő az ajándékokat. Érdekes
módon, mintha mindenkinek ismerte volna a legtitkosabb vágyát. Miután az összes
vendég megkapta az ajándékát, utolsóként három macskakölyök óvakodott elő a
terem végéből. Egy nagy zsákot vonszoltak maguk után, aminek egész tartalmát a
Mikulás elé borították. Színes falevelek borították el vastagon a padlót. Csak
most értette meg a többiek, mi az az erősen zörgő hatalmas csomag, amit olyan
titokzatos képpel őrizgetett a három kölyök, és amitől egész úton nem voltak
hajlandóak egy percre sem megválni. Bár nem remélték, hogy karácsonyeste
Kanálka Kató ünnepségén sikerül találkozniuk a Mikulással, azt tervezték, hogy
az ünnepség után megszöknek és felkeresik az Északi - sarkon a Télapót.
-
Miért hoztátok ezt a sok falevelet
nekem? – kérdezte csodálkozva a Mikulás.
-
Mert azt hallottuk, ha küldünk neked
levelet, akkor teljesíted a kívánságunkat - állt elő a magyarázattal Cirmi, aki
a legbátrabb volt közülük.
-
S mivel, mi biztosra akartunk menni,
ezért egész csomó levelet hoztunk neked – toldotta meg Cili.
-
Most már biztosan teljesíted a
kívánságunkat? – kérdezte megszeppenve Mirci.
A Mikulás jót nevetett,
még a könnyei is potyogtak. Majd miután sikerült ismét komoly képet vágnia,
megsimogatta a kismacskákat és így szólt hozzájuk:
-
Nekem postai levelet szoktak küldeni a
gyerekek, amiben leírják a vágyaikat. Legközelebb ti ezt az utat válasszátok,
Nagykarácsonyon keresztül üzenjetek nekem. De nagyon köszönöm, hogy gondoltatok
rám, és hoztatok nekem egy csomó színes, szép falevelet ajándékba. Majd
csinálnak a manóim képeslapokat belőlük és ezeket fogom válaszlevélként
elküldeni a gyerekeknek. De most mondjátok meg, mi a kívánságotok?
-
Nagyon híres zenészek szeretnénk lenni –
felelte felbátorodva a Mikulás kedvességétől Cirmi.
-
Olyanok, mint a példaképeink – tette
hozzá Cili.
-
Ebben annyit tudok segíteni, hogy itt ez
a gitár, csörgődob és xilofon. Fogjátok! Gyakoroljatok ezeken sokat, legyetek
szorgalmasak, kitartóak, és akkor a siker sem marad el. A dicsőség csak rajtatok
múlik, azt kemény munkával tudjátok elérni. De ehhez nektek kell fáradozni, én
ebben nem tudok segíteni. Azt tartják ugyanis, minden ember a maga sikerének a
kovácsa.
A három kölyök
megköszönte az ajándékot, valamint a Mikulás tanácsát. És megfogadták ezentúl
még többet gyakorolnak és tanulnak, hogy
ők is olyan híres énekesek lehessenek, mint a példaképeik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése