Tizenegyedik nap

Na, hogy álltok az adventi naptár ablakainak nyitogatásával? Én reggelente beleteszem a csokit, csillogó szemmel megkeresik a gyerekek, majd a kezembe nyomják, hogy nem kérik... Kreatív kellékeket kérnének, meg hasonlókat, így ma összegyűjtök néhány kelléket, amit bele tehettek nekik:)

Jöjjön a mai mese..

Sáfrány Emese

Az adventi kalendárium

Hol van már a balatoni csobbanás és az őszi falevélgyűjtés? Rég tovaszállt mindkettő: már csak édes emlékük toppan be néha-néha. Ismét elérkezett a december, odakint egyre hamarabb tért nyugovóra a nap. Amikor Fanni és anyu hazaértek az oviból, mindig olyan sötét volt már, hogy nem tudtak kimenni a játszótérre. Nem csupán a sötétség miatt: sokkal kellemesebb volt behúzódni a jó meleg lakásba. Levették a cipőt, kabátot, kezet mostak, és beléptek a nappaliba. Anyu ilyenkor meggyújtott egy gyertyát a mécsesben, Fanni pedig gyönyörködött a táncoló gyertyafényben. Szerette hosszan nézni az árnyékot, amit a lobogó láng vetett a falra. Amíg apu haza nem ért, anyu és Fanni társasjátékoztak vagy kirakóztak. A szerencse valahogy mindig Fanni mellé szegődött: szinte kivétel nélkül ő nyert a dobókockás játékban, anyu pedig játékból megsértődött, és ezen mindketten nagyot kacagtak. Vacsoráig még volt egy kis idő, ilyenkor anyu a játék mellé egy kis csemegét is tett az asztalra: dióbelet, édes almát, illatos narancsot, aszalt szilvát… Fanni érezte, ahogy a finomságok illata betölti a lakást, és minden nap kíváncsian várta, hogy ma melyik kedvenc csemegéje kerül a tálkába. Amikor apu is hazaért, ő játszott tovább Fannival, amíg anyu nem szólt nekik, hogy elkészült a vacsora. Ilyenkor közösen megterítettek, és megvacsoráztak. Így teltek náluk a hangulatos téli esték.

Egyik nap vacsora után anyu így szólt:

– Fanni, elérkezett a december, ebben a hónapban jön a Mikulás és a karácsony. Emlékszel, hogy az előző télen is volt adventi naptárunk? Minden nap kinyitottunk egy ablakocskát, és mögötte kis ajándék rejtőzött. Most már nagyobb lány vagy, mint tavaly, ügyesen tudsz már számolni is, ezért egy saját, külön adventi naptárat szeretnénk adni neked. Minden este, vacsora után, fogmosás előtt kinyithatsz egy ablakocskát, és megeheted a mögötte rejtőző finomságot. Amikor az utolsó ablakot is kinyitod, karácsony lesz.

– Jaj, de jó, jaj, de jó! Saját adventi naptárat kapok? Finomságokkal? Hurráááá! Köszönöm, anyu! Köszönöm, apu! – ugrált örömében Fanni.

– Bizony, ez csakis a tiéd, mert te már nagylány vagy. Apu felakasztja neked a szobád a falára. Ma pedig már ki is nyithatod az első ablakot.

Fanni türelmetlenül toporgott, amíg apu bevert egy szöget a falba, éppen az ágya mellé, és felakasztotta rá a naptárat. Áhítattal nézte az ajándékot: piros, zöld és fehér színű volt, rajta katonás sorrendben pici, takaros ablakok sorakoztak.

Már éppen nyúlt volna, hogy kinyissa az első ablakot, de anyu megszólalt:

– Tudod mit, Fanni? Először számoljuk meg, hány ablak is van a naptárodon.

– Eeeeegy, kettőőőő, háááárom… – sorolták együtt addig, amíg el nem értek a huszonnégyhez.

– Látod, Fanni? Már csak ennyit kell aludni karácsonyig. – magyarázta anyu.

– De jóóóóó! És akkor most már kinyithatom az első ablakot? – kérdezte izgatottan Fanni.

– Hát persze, a tiéd. Nyisd csak ki. – mosolygott anyu.

Fanni óvatosan benyomta az ablakot, majd kihajtotta mindkét ablaktáblát, és lenyűgözve nézett az előbukkanó, ezüstpapírba csomagolt kis édességre.

– Nyami, csoki! Ezt nagyon szeretem! – gyorsan kibontotta, és már el is tűnt a szájában a finomság.

– Anyu, kinyithatom a második ablakot is? Olyan kíváncsi vagyok, hogy mi rejtőzik mögötte! – kérte Fanni.

– Kicsim, akkor nem lenne meglepetés. Ha ma azt is kinyitod, mi maradna holnapra? Gyere inkább fürödni, későre jár. – mondta anyu.

Fanni lemondóan sóhajtott, majd követte anyut a fürdőszobába. Nagyot pancsolt a kádban, kacagva kergette a felröppenő buborékokat a kezével, majd ügyesen megmosakodott a szivacsával.

Amikor végzett, anyu gyengéden megtörölgette a radiátoron felmelegedett, puha törülközővel. Fanni felvette a pizsamáját, és megmosta a fogát.

– Szaladj, Fanni, válaszd ki, hogy ma melyik mesekönyvből olvassak. – szólt neki anyu.

Fanni bement a szobájába, és ismét megakadt a szeme a falon függő adventi kalendáriumon. Hú, mennyi finom csokit rejt még! De nem volt ideje tovább mélázni, mert hallotta, hogy anyu közeledik a szobájához. Gyorsan levette az egyik kedvenc nyuszis könyvét a polcról, és így szólt:

– Ma ezt választom. Ezt olvasd el, kérlek.

Anyu a kezébe vette a könyvet, és édes, megnyugtató hangján belefogott a történetbe. Fanni annyiszor hallotta már, hogy kívülről tudta, mégsem unta még a mesét. Sőt, anyuval együtt fejezte be hangosan a mondatokat.

A mese végére apu is bejött a szobába. Fanni befeküdt az ágyába, apu betakarta, majd apu és anyu is adott neki puszit.

– Jó éjszakát, Fanni, álmodj szépeket. Reggel vár az óvoda. – mondta anyu és apu, és kimentek a szobából.

Behajtották az ajtót, de kintről még belopódzott egy kis fény: pont elég ahhoz, hogy Fanni, amikor befordult a fal felé, meglássa az ágy végében lógó adventi kalendáriumot.

– Nem tudok elaludni. Mi lenne, ha mégis kinyitnék még egy ablakot a naptáromon? Hiszen olyan finom volt az a csoki. Legfeljebb holnap nem nyitok ki új ablakot. – morfondírozott magában. Nem sokáig győzködte magát, a tettek mezejére lépett.

Remegő kézzel, halkan nyitotta ki a második ablakot, nehogy anyuék meghallják a nappaliban, mire készül. Tátva maradt a szája a csodálkozástól: e mögött az ablak mögött ugyanis aranypapírba csomagolt csokoládé bújt meg. Gyorsan kibontotta, és elmajszolta a finomságot.

Visszafeküdt az ágyába. Becsukta a szemét, de nem tudott elaludni. Azon járt az esze, hogy vajon a harmadik ablak mögött ezüst- vagy aranypapírba csomagolt csoki rejtőzik-e.

– Muszáj megtudnom. – gondolta, és már nyitotta is a következő ablakot. Ezüstpapíros csoki várta. Megette, és most már gondolkodás nélkül nyitotta a következő, a negyedik ablakot. Az ötödik ablakot már akkor kinyitotta, amikor még a negyedik csokit el sem rágta. Türelmetlenül és kíváncsian nyitogatta egyik ablakot a másik után… míg végül mindegyik nyitva állt.

Ekkor döbbent csak rá, hogy mit tett. Hiszen nemhogy holnapra, az összes többi napra sem maradt csokija, ráadásul fogmosás után evett. A tetejében pedig a rengeteg csokitól nagyon elkezdett fájni a pocakja.

Anyuék még ébren voltak: beszélgetésük zümmögése beszűrődött a szobába. Fanni leszegett fejjel kicsoszogott a szobájából. Anyu és apu meglepve nézett rá, hogy miért nem alszik még.

– Rosszat csináltam… – kezdte. – Annyira kíváncsi voltam, hogy kinyitottam minden ablakot az adventi naptáron, és megettem az összes csokit. Most pedig nagyon fáj a hasam. Ne haragudj, anyu! Ne haragudj apu!

Anyu sóhajtott egyet, majd magához ölelte Fannit.

– Kicsikém, a mohóság nem szép dolog. Amellett, hogy most fáj a pocakod, nyomja a sok csoki, elrontottad a saját meglepetésedet is: holnap nem vár rád újabb ablak.

– De hát akkor most mi lesz? – kérdezte kétségbeesetten Fanni.

Anyu és apu hümmögött és törte a fejét. Végül apu szólalt meg először:

– Van egy ötletem! Ha már így kiürült a szép adventi naptárad, mégiscsak jó lenne megtölteni. Mit szólnátok hozzá, ha minden nap készítenénk együtt egy apró karácsonyfadíszt, és beletennénk a soron következő ablakba? És ezt megtennénk minden egyes nap, amíg el nem jön a karácsony. Mire elérkezik, lesz majd huszonnégy gyönyörű karácsonyfadíszünk, amit majd feltehetünk a fára.

– Az nagyon jó lenne! – kiáltotta anyu és Fanni egyszerre.

– Te leszel az egyetlen kislány, akinek fordította adventi naptára lesz. Nem ajándékot veszel ki belőle, hanem azt teszel bele. – mosolygott apu.

– Jaj, de jó! – kiáltotta Fanni. – Én pedig megígérem, hogy soha többé nem csinálok ilyet. Nem leszek türelmetlen és kíváncsi!

– Ezt jól teszed, Fanni. – mondta anyu. – Ha pedig apu ötletét követjük, akkor már ma is készítenünk kell egy díszt a naptár első ablakába, és most lehetőleg minél gyorsabban, hiszen már nagyon késő van, és minél hamarabb le kéne feküdnöd. Már van is egy ötletem. – szólt anyu. – Gyorsan előkészítem a kellékeket az első díszhez, addig mosd meg újra a fogad. Utána elkészítjük az első díszt, de aztán alvás! – mondta anyu, Fanni pedig már futott is a fürdőszobába. Nagyon, nagyon boldog volt, hogy ilyen különleges adventi naptára lesz.

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Íme néhány ötlet, illetve sablon, amit bele tehettek a naptárba:

1. Tegyetek bele WC papír gurigákat és készítsetek belőle például ilyeneket: