Csáki
Zsuzsanna
Az
adventi csoda
Élt egyszer egy kicsi lányka az erdészlakban. A
valódi nevét nem is tudta senki, mindenki csak Kacagónak hívta, hiszen olyan
önfeledten tudott nevetni, hogy visszhangzott tőle az erdő. Szerették őt az
állatok, hiszen apja az erdész mellett midig gondoskodott róluk, segített
nekik.
Történt egyszer, hogy Kacagóka anyját súlyos baleset
érte, s kórházba került. Az orvosok nem tudták megmondani fel fog-e még épülni.
Ettől a naptól kezdve szomorú lett az erdő minden lakója, nem hangzott fel többet
a szívderítő kacaj. A kislány egyre szomorúbb lett.
Ahogy a végéhez közeledett az ősz, az idő egyre
zordabbá vált, a szél már a tél leheletét hozta.
Az emberek behúzódtak meleg házaikba, s a kandalló
melege mellett megkezdték a készülődést a karácsonyi ünnepekre. Kacagónak
eszébe jutott, hogy az adventi időszakban, hogyan készülődtek ők is az
édesanyjával a karácsony közeledtére. Érezte a friss mézeskalács illatát, a
zöld fenyő szagát, melyből az adventi koszorút készítették és a várakozást az
első adventi gyertya meggyújtására. Az idén nem lesz adventi koszorú sem, az
édesanyja nélkül már a karácsony sem lesz a régi. Szomorúan indult lefeküdni.
Éjszakákon át siratott a szobácskájában. Elfeledte
már az imákat, amelyeket az édesanyja tanított meg neki. Nem tudott már hinni
semmiben.
Az erdő bölcs baglya, aki tudniillik éjszakai madár,
megelégelte a sok zokogást és elhatározta, hogy tenni kell valamit.
Másnap szürkületre összehívta az erdő és mező
állatait.
A nagy tisztáson együtt figyelték a bagoly szavait
az őzek, szavasok, vaddisznók, egerek, rókák, mókusok, nyuszik, a különböző madarak, de még a sündisznócska is
elment, hogy meghallja a bagoly szavát.
Figyeljetek ide! – szólt a bagoly.
Mindannyian ismeritek a kedves, jó szívű Kacagókát
az erdészházból. Nagy bajban van. Hiányzik az édesanyja, s nem tudja valaha
hazajön-e még hozzá?
Ő mindig segített nekünk. Emlékezzetek rá! Hányszor
töltötte meg az etetőket friss szénával. Rakott ki magvakat a tél folyamán a
madáretetőkbe. Ellátta friss répával és más zöldségekkel és gyümölcsökkel a fák
alját, mogyorót és diót szórt szét mindenfelé, hogy ne éhezzen senki télnek
idején az erdőben.
Az állatok csak bólogattak, hiszen az mind igaz volt,
amit a bagoly elmondott, mindannyian emlékeztek egy-egy történetre amikor
Kacagóka segített nekik.
A kisrigót
visszatette a fészekbe, vagy a kerítésbe gabalyodott őzikének segített
visszatalálni a mamájához. A csigák arra gondoltak, hányszor tette őket el az
útból nehogy valaki rájuk lépjen.
Most mikor az emberek –folytatta a bagoly – a
szeretet ünnepére készülnek még nehezebb neki.
Segítsünk neki megtalálni a békét és az elvesztett
hitét. Lepjük meg őt egy adventi koszorúval.
Az állatok mind egyet értettek, s elkezdtek
gondolkodni, hogy ki mit tudna hozzátenni a különleges koszorúhoz.
Megkezdődött a munka.
Az őzek szénát hoztak. A fekete rigók összefonták, s
a pókoktól kapott erős fonállal összekötözték. A szarvasok fenyőágakat téptek
le, melyekkel beborították az összekötözött szénát. Már volt egy szép, örökzöld
koszorú alapjuk.
Szép – mondta a cinke - de az embereké sokkal
díszesebb és tűz ég rajta.
Az állatok igazat adtak neki. Mindenki elment, hogy
díszeket szerezzen a koszorúra.
A madarak különböző bogyókat szedtek, mint a
fagyöngy, csipke, kökény, a mókusok elővarázsoltak az odújukból néhány mogyorót
és diószemet. A vaddisznók makkot túrtak elő a fűből, a nyuszik tobozokat
gyűjtöttek, a sündisznócska egy szem almával érkezett vissza. A medvék
felkeresték a méheket és viaszt kértek tőlük, hogy gyertyát tudjanak készíteni.
A ravasz rókák kanócot hoztak. A kis
csigák mivel másuk nem volt ezüst csíkokkal díszítették a koszorút, melyek úgy
ragyogtak, mint a legszebb szalagok. Szívvel-lélekkel s hatalmas szeretettel
dolgoztak, hogy elkészüljenek az első gyertyagyújtás idejére.
Elkészült a mű. Gyönyörködve járták körül az
állatok. Tökéletes összhangot találtak a különböző bogyók, gyümölcsök és más
számukra fontos kellékek között - hiszen voltak, akik saját élelmüket
ajánlották fel a cél érdekében. Már csak
egyetlen problémát kellett megoldani: Hogyan gyújtsuk meg a gyertyát? – tette
fel a kérdést a nyuszi.
Köztudott, hogy az állatok félnek a tűztől. Sokáig
tanakodtak, de nem találtak megoldást a problémára. Végül is úgy gondolták,
hogy a kicsiny láng meggyújtása Kacagóra vár.
Elérkezett a nagy nap. Advent első vasárnapja. Az erdészházban, mint már hetek óta mindig,
most is csak a szomorúság kapott helyet.
A szürkület
beálltakor az erdő állatai őszinte szeretettel és reményekkel telve tolták az
adventi koszorút Kacagóka ajtaja elé. Felsorakoztak az ajtóval szemben,
miközben harkály koma bekopogott az ajtón. Az erdész és lánya kíváncsian
nyitottak ajtót, hiszen ebben az időszakban már nem szoktak vendégek járni a
környéken.
Az ajtó kinyílt, s a bentlakók nem hittek a
szemüknek. Az erdő összes állata ott volt előttük, s oly szeretettel nézett
rájuk, hogy még az erdész szemébe is könny szökött.
De gyönyörű - kiáltott fel Kacagóka. Édesapám ez
csodálatos. Nagy szemét, mely hálát és örömet sugárzott az állatokra emelte. És
ekkor bekövetkezett a csoda. Az égből egy angyal szállt le. Megállt az adventi
koszorú előtt. Széttárta lila színű szárnyait, majd rálehelt a gyertyára,
fellobbant a láng, ránézett a csodálkozó állatokra, megérintette Kacagóka
vállát, majd tovább szállt.
Az állatok csak álltak, s alig hittek saját
szemüknek. A gyertya lángja felmelegítette Kacagóka szívét, míg szemében a
könnyeken át a gyertya lángja tükröződött, addig lelkébe visszatért a hit.
Köszönöm Istenem – szólalt meg.
Ezen az estén mielőtt lefeküdt volna Kacagóka aludni,
letérdelt az ágya mellé és imádkozott az édesanyja felépüléséért.
Bagoly koma az ablakon át elégedetten nézte a
kislányt, majd tovább repült, s vitte a hírt az állatoknak, hogy nem volt hiába
való a sok-sok munka. A szeretet és törődés, mely vezérelte őket a munka
folyamán meghozta eredményét.
Az éjszaka folyamán havazni kezdett. Reggel mikor
Kacagóka kinézett látta, hogy mindent belep a hó. Azonnal eszébe jutottak azok
az állatok, akik visszaadták a hitét. Kiment a ház elé, épített egy nagy
hóembert, majd eléje tett egy nagykosár szénát és rengeteg gyümölcsöt. Nem
szerette volna, ha az állatok éheznének, hiszen az ínséges időkre eltett
tartalékaikból készítették el neki az adventi koszorút és az első lánggal
visszaadták a hitét.
Hamarosan megérkezett az édesapja is, az örömhírrel:
édesanyja állapota gyorsan javul, s a karácsonyt már velük fogja tölteni.
Köszönöm Uram! – fohászkodott ismét, majd az ablakhoz lépett és kacagva nézte
az állatokat, amint boldogan falatoztak a kirakott élelemből.
:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::
Készítettetek már karácsonyi ajtódíszt? Íme néhány ötlet, ha még nem:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése