Kiss Eszter
Mici és a mézeskalács
Anya és kislánya, Mici, már javában készülődtek a
karácsonyra. Gondosan megtervezték a teendőket a várva várt ünnep előtt. Az
egyik kedvenc elfoglaltságuk a közös mézeskalács sütés volt. Most is, mint
mindig, Anya már jó előre begyúrta a tésztát, hiszen ez a mennyei finomság
mindig is nagyon kelendő volt a családban. Csak egy gondolat szorította össze a
szívét. Az idei karácsony mégis nagyon más lesz, mint a többi, mert ez az első,
amit Mici apukája nélkül töltenek. Sajnos ő már elköltözött és csak ritkán
látogatja meg kislányát. Így most már csak kettecskén készülődnek az év végi
csodás ünnepre. Anya ezért különösképpen nagy figyelmet szentel Micinek, és
lesi minden apró kívánságát.
Aztán együtt nekilátnak a vidám sütésnek. Anya belisztezi a
gyúródeszkát, Mici pedig előkészíti az aranyos süteményformákat, amik már egy
éve pihentek a doboz alján csak erre a napra várva. Van itt minden: fenyőfa,
hóember, angyalka, csengő, csillag, kis csizma, sőt még Mikulás forma is. Mici
szépen felsorakoztatja őket a deszka mellet, és kedvére szaggatja a tésztát hol
az egyik, hol a másik kedves figurával. Aztán hirtelen, mikor a süti emberke
forma akad a kezébe, torka összeszorul egy pillanatra. Eszébe jut, hogy Apa
hogyan falta fel a süti emberke karját, lábait és végül mindenét. Ezt a
mutatványt mindig hangos hahotázás kísérte. Miközben ezek az emlékek átsuhantak
a gondolataiban, hirtelen és szinte észrevétlenül egy csepp könnye is
kicsordult és épp az egyik frissen kiszaggatott emberkére pottyant. A
könnycsepp szempillantás alatt beszivárgott és eltűnt a mézes tésztában. Szerencsére
Anya semmit sem vett észre a nagy sütés főzés közben. Mici semmiképpen se
szerette volna, ha Anya elszomorodik. Így erőt vett magán és vidáman tovább
sütötték a sok mézillatú fűszeres finomságot. Mici csodálkozva figyelte, amit a
sütik bekerültek a sütőbe és az óriási hőségre egyszerre megpuffadtak. Ez is az
egyik karácsonyi csoda volt számára. Mikor kihűltek a formák, párat meg is
kóstoltak egy finom friss pohár tejjel kísérve.
Este, mikor a lefekvéshez készülődtek, Mici úgy döntött,
(biztos ami biztos) tesz néhány sütit egy szép rénszarvas mintás tányérra a
Télapónak is. Hátha mégiscsak megéhezik, miközben a sok ajándékot kiszállítja a
világ összes jó gyerekének. Ha pedig megébredne a sütemény elrágcsálására,
legalább lehetősége lenne meglesni a Télapót munka közben. Persze gondosan egy
jókora pohár tejet is tett a tányérka mellé. Aztán miután Anya elmondta neki az
esti mesét, lekapcsolta a villanyt és egyfolytában a közelgő izgalmakra
gondolt. Vajon tényleg eljön az idén is a Télapó? Vajon kitalálja most is mire
vágyik titkon? Miközben a sok gondolat gyötörte, igencsak elfáradt és mély
álomba zuhant.
Már több órája édesen szuszogott az ágyában, mikor valami
furcsa zaj megzavarta. Nagyon nehezen tért magához, de ez a makacs kis
motoszkáló zaj nem hagyta pihenni. Felkapcsolta az ágya mellett lévő kislámpát
és kereste a zaj forrását. Körbe nézett, de semmi furcsát sem látott. Aztán
egyszer csak a kikészített sütis tányérra tévedt a tekintete. A süti emberke
fészkelődott ilyen hangosan a többi rajta heverő süti között. Mici jól
megdörzsölte szemét, hogy valóban jól lát-e. A süti pedig csodák csodájára
megszólalt: " Juj, tisztára elgémberedtek a tagjaim. Ez a sok süti rajtam.
Még jó, hogy nem tört le se kezem, se lábam." – morgolódott hangosan.
Mici csak bámult hatalmasra nyílt guriga szemeivel. "
Hát te élsz?”- kérdezte.
" Naná! Talán nem hiszel a szemednek? Éppen a te
könnycsepped lehelt életet belém."- válaszolta a kis mézeskalács emberke.
" Az hogyan lehetséges? "- kérdezte Mici.
" Szerintem úgy, hogy a könnyed csordultig tele volt
szeretettel és a sok felgyülemlett energia élettel töltötte meg a testemet.
Egyébként miért hullattad a könnyed?"- kérdezte kíváncsian.
Aztán Mici rákezdett és elmesélt neki mindent töviről
hegyire. Elmondta, hogy a szülei gyakran vitatkoztak és hogy az apukája
elköltözött. Meg azt is, hogy régen mennyit bolondoztak, és hogy hogyan falta
fel Apa az összes süti emberkét a régi közös karácsonyokon.
"Juj, ez borzalmas. Szerencse, hogy apukád nincs most
itt. Bizonyára már engem is rég felfalt volna. De tudod, mi mézeskalács sütik
végül is ezért készülünk. Hogy boldogságot, örömet és melegséget hozzunk az
emberek szívébe. Ahogyan beleharapnak a finom tésztába és szájuk megtelik a
finom ízekkel, a szívük is megtelik szeretettel. Ők is felidézik évről évre az
összes szép karácsony emlékét. Remélem Télapó is engem választ majd elsőként
mikor megérkezik hozzád?"- mondta.
"Miért mondod, most ezt? Hiszem az előbb még örültél,
hogy életben vagy? Miért akarnád, hogy téged egyen meg elsőként? "- kérdezte
kíváncsian és kicsit kétkedve a kislány.
" Hogy miért? A válasz nagyon egyszerű. Mert akkor én
leszek az a szerencsés süti, aki elsőként mosolyt csal a mi drága öreg Télapónk
arcára. Így leszek én az ő ajándéka, aki a te szomorúságodból lettem. Te pedig
így kapsz majd valami szépet, aminek örülhetsz majd és egy kicsit kárpótol
téged, feledteti a bánatodat." - jött a válasz.
" Ah, értelek. Szóval végül minden rossz dologból valami
jó is származik, igaz? "- kérdezgette tovább.
" Ez így van Mici. A legfontosabb pedig, hogy tudd, hogy
a szeretetnek olyan hatalmas ereje van, hogy sohasem tűnik el. Általa még egy
magam fajta, egyszerű kis mézeskalács emberke is életre kelhet. "- mondta
büszkén.
" Vajon Télapó hamarosan ideér? "- kérdezte álmos
hangon Mici.
" Meghiszem azt. Úgyhogy jobb, ha mindketten
visszafekszünk a helyünkre és tovább alszunk. De nagyon örülök, hogy
megismerhettelek és köszönöm, hogy megajándékoztál ezzel a pár érdekes órával.
Remélem minden álmod teljesül. Aludj jól Mici! "- köszönt el barátságosan
a sütike.
Micit hamar álomba kergették az álommanók és békésen aludt
reggelig. Mikor felébredt, kiugrott az ágyból és egyből a sütis tányérhoz
sietett. Üres volt. Csak pár kósza morzsa maradt a süti emberkéből és a többi
kis finomságból. Mici elmosolyodott és kétsége sem volt afelől, hogy az éjjel
minden, amire emlékezett, valóban megtörtént vele. Hamar kiszaladt a nappaliba,
ahol a fenséges fenyőfa állt és rögtön hívta Anyát.
A fa alatt sok szép csomagocska sorakozott. Mikor mindent
kibontottak, Mici kiszaladt egy tányér sütiért, amiből Anyát is megkínálta. Ő
egy emberkét választott a sok karácsonyi süti közül. Aztán, hogy újabb
boldogságot hozzon és viszonozza az éjszakai csodát, elkezdte ugyanúgy falatozni
az emberkét, ahogyan azt régen az apukája tette. Morgott és csak úgy roppantak
a fogai között szépen sorban a kezek és a lábak. Anya hangosan kacagott. Végül
vidám ünnep lett a mostani Karácsony is mindkettőjük számára.
:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::
Így készítsd el a saját mézeskalács koszorúdat
Recept és útmutató innen: http://mezeskalacskonyha.blogspot.hu/2010/11/illatozo-adventi-koszoruk.html
Klasszikus mézeskalács
Hozzávalók:
- 25 dkg liszt
- 12,5 dkg margarin
- 12,5 dkg cukor
- 25 dkg méz
- 1/2 mk szódabikarbóna
- 1 tk fahéj
- 1 tk gyömbér
- 1 ek mézeskalács fűszerkeverék
- egy elkevert tojás fele
- ha barna tésztát szeretnénk 2 ek kakaó
Íróka:
- egy tojás fehérje
- 20-25 dkg porcukor
- tk ecet vagy citromlé
A mézet, cukrot, margarint lassú tűzön összeolvasztjuk, és hagyjuk kihűlni.
A lisztet összekeverjük a fűszerekkel és a szódabikarbónával, majd hozzáadjuk a mézes keveréket és a tojást. Össze keverjük. Nem kell kétségbe esni, iszonyúan ragacsos masszát fogunk kapni, de a 24 órás hűtőben való pihentetés után teljesen tuti állagúra dermed. Ha szeretnénk barna tésztát is, akkor az összekeverés után ketté vesszük a masszát és az egyik felébe belekeverjük a kakaót.
Másnap jöhet az építkezés. Összeillesztgethetjük (jól nyomkodjuk össze őket, hogy rendesen összesüljenek) a formákat a sütőpapíros tepsiben, vagy süthetünk neki külön alapot és utána külön ragaszthatjuk majd fel írókával a formákat.
160 C-on sütöttem őket, hogy minél jobban átsüljenek.
Megmondom őszintén én az alaphoz sütöttem hozzá a gyertyatartó szíveket, mert sülés közben nekem egy kicsit deformálódtak külön és utána már nem tudtam őket olyan szépen összeilleszteni.
A gyertyák helyét még melegen szúrjuk ki a tésztából egy pogácsaszaggatóval, a piros szíveket, pedig úgy állítjuk elő, hogy egyszerűen átkenjük piros ételfestékkel.
Írókának teljesen a Moha féle receptet használtam. Nagyon szuperül bevált, már régóta kerestem a tökéleteset.
A fehérjét és a citromlevet/ecetet elkezdjük habbá verni és lassan adagoljuk hozzá a kétszer átszitált!!!!!(tapasztalatom szerint nagyon fontos momentum a kétszer szitálás), porcukrot, akkor jó, ha fogpiszkálóval húzunk a kézfejünkre belőle csíkot és az nem folyik szét. Valószínűleg nem kell az összes porcukrot felhasználnunk majd.
Zacskóba szedjük, aminek a sarkára kicsi lyukat vágunk és díszítünk kedvünkre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése