Trudi
A
kisfiú és a karácsony
Hol
volt, hol nem volt, volt egyszer egy 4 és fél éves kisfiú. Egy októberi délután
a gyermek megbabonázva nézte a lila gyertyát, melyet nővére egy üveg mécses
tartóba helyezett. A gyertya körül dekorációként apró színes gyöngyök voltak. Biztos
távolból elvarázsolva nézte, ahogy az üveg megtöri a fényt és a gyertya fénye
játszik a barna dohányzó asztalon, a tartó körül. Erről aztán azonnal eszébe
jutott, hogy nem sokára karácsony lesz, mikor is ő majd ajándékot fog kapni.
Nagy vágya, hogy legót kapjon, legó tűzoltó állomást. Talán ez lesz az első
olyan karácsony az életében, mikor érti, hogy többről van itt szó
ajándékoknál.(…)
Telt-múlt
az idő, az adventi időszakban a család készülődött a karácsonyra, persze a
gyermeknek a legszembetűnőbb, hogy előkerültek a karácsonyi díszek, megjelent a
lakásban a fahéj és a narancs mindent átölelő illata, ezáltal egyfajta varázst
kölcsönözve az otthonnak. Helyet kapott az étkezőasztalon az adventi koszorú
is, a családén négy fehér gyertya volt. Elmondták a család legkisebb tagjának,
hogy bizony minden hét hetedik napján, vasárnap meg fognak gyújtani egy gyertyát,
hiszen a karácsony előtti negyedik vasárnappal kezdődik az adventi időszak.
Mikor az utolsót is meggyújtják, az után következik karácsony.
–De
mi az az advent? – nézett kérdőn édesapjára a gyermek.
Nem
keresztény család lévén, hagyományból gyújtanak gyertyát, azonban az édesapja
elmagyarázta, hogy az advent eljövetelt jelent, ebben az időszakban
elcsendesedünk, lassítunk az amúgy felfokozott életvitelen, így hangolódva rá a
karácsonyra lelkileg.
-A
karácsony a szeretetről szól, arról, hogy a család együtt van, tehát az ember a
szeretteivel tölti az évnek ezt az estéjét. Hisz a nagyobb testvéreid is
hazajönnek, tudod, olyan ritkán jönnek haza, de ilyenkor, karácsonykor, mindig
együtt vagyunk. – mondta mosolyogva az édesapa.
Teltek-
múltak a hetek, a kisfiú alig várta minden vasárnap, hogy este, fürdés előtt
meggyújtsák azt a bizonyos gyertyát. Tetszett a fénye is, és az is, hogy
ilyenkor együtt van anya, apa, a testvére és ő.
A
testvére igyekezett megtanítani arra, hogy sokkal kedvesebb, szívhez szólóbb, ha
az ember valamit készít a szerettei számára, mintha a boltban drága pénzért vásárol
személytelen ajándékokat. Hiszen túl sok dolgot halmozunk, többnyire felesleges
tárgyakat. Ha veszünk valamit ajándékba, annak is legyen célja. Éppen ezért, a
család minden tagjának ők ketten, kézzel készítettek ajándékokat. Ki-ki
fényképet kapott, különféle variációkban, valakinek együtt festettek, vagy
rajzoltak valami szépet, így az alkotás örömével is megismerkedhetett a
gyermek, és nem utolsó sorban remek időtöltés volt az ajándékkészítés illetve
azok közösen történő becsomagolása. Festés közben élvezettel próbálgatta a
különböző színeket, hogy azokat összekeverve milyen színt kapott. Na és milyen
jó móka volt összefestékezni a tesó ruháját! – Még szerencse, hogy rajtam van
festőköpeny! – Jegyezte meg erre nevetve a kisfiú. Egészen jól emlékezett rá,
mikor tavaly nyáron együtt festette ki nővérével az egyik tetőtéri szobát.
Persze
rengeteg idő jutott a hóban játszásra, hó kunyhót építettek, rengeteget
hógolyóztak és a közeli dombra szinte minden nap elmentek szánkózni! Az volt ám
csak az igazán nagy élmény! Építettek kisebb-nagyobb hóembert is, egy egész
hóember család került az udvarra J
Így
telt a család ideje, mígnem eljött az utolsó vasárnap. Majd december 24.-én
reggel az édesapa elment a kisfiával megvásárolni a család számára a karácsonyfát,
amit a gyermek választhatott ki. Hazamentek, elhelyezték a vastartóban az apró
ezüstfenyőt, majd az anyuka hozta az égősort, és a csúcsdíszt a többi dísszel
együtt. A díszek közt rengeteg házi-készítésű dísz is volt. Ezek csak még
szebbé, különlegesebbé tették a család karácsonyfáját.
Eljött
a Szenteste, a család otthon töltötte, négyesben. Az ünnepi vacsora után eljött
az ajándékozás ideje. A kisfiú először nem a tűzoltó állomást kereste, hanem
odavitte a szüleinek az ajándékokat, melyeket testvérével közösen készítettek,
megismerte őket, hiszen együtt is csomagolták J Miután
odanyújtotta anyának és apának, türelmetlenül várta, hogy kibontsák, várta,
hogy a kézzel készített apróság örömet okozzon szülei számára. Nagy sikere is
lett az ajándékoknak. Anya megkapta a csemetéi által készített kedves
meglepetést, ami egy szép, saját készítésű gyertya volt. Apa pedig egy szép
rajzot kapott, és egy könyvet. A kisfiú pedig megkapta a tűzoltó állomást, amit
olyan nagyon szeretett volna. Azonban átérezte, az ajándékozás örömét, boldog
volt, hogy adhatott. Ajándékbontás után pedig az egész család együtt maradt, forró
teát kortyoltak, hozzá mézeskalácsot csemegéztek, és a kandalló meleg tüzénél
beszélgettek, szeretetteli hangulatban, miközben kint nagy pelyhekben hullt a
hó. Majd mikor a kisfiú elálmosodott, édesapja ölben felvitte a gyerekszobába,
mesélt neki a kisfiú kedvenc dínós könyvéből, majd álomba szenderedett. Az apa
visszament a kislányához és a feleségéhez. Még jó sokáig beszélgettek, mire nyugovóra
tértek.
Karácsony
napján ismét nagy volt az izgalom, hiszen mentek látogatóba a nagymamákhoz.
Vitte is nagy boldogan a kézzel készített műveit, alig várta, a nagyik örömét.
Na meg persze a zserbót, és a különféle habos sütiket. Igazi élmény volt látni,
hogy jé! a mamáknak idén is van karácsony fája J mindenkinek van
karácsony fája! A nagyik is legóval készültek, hiszen ez az idei sláger
számára.
Hazatérve
a családi körútról, az egész család egy emberként helyet foglalt a
gyermekszobában, és legózni kezdtek. Nem számított, hogy apa anya hány éves, a
gyermek még mindig bennük van. Ha nem hagyjuk elveszni, örökre bennünk marad. Önfeledt
hangulatban telt karácsony napja, és másnapja is. Felépült a tűzoltó állomás és
a többi apróság is helyet kapott legó cityben. J
A
gyermek számára mégis nagy jelentőségű volt, hogy látta, mennyire örülnek az Ő
ajándékainak, amit Ő maga készített. Napokig mesélt még róla… Ettől kezdve
alkotókedve még inkább kiteljesedett és szinte nem telt el nap, hogy ne
kedveskedett volna édesanyjának, édesapjának, vagy nővérének valami szép
alkotással. Hiszen megtapasztalta, hogy jobb adni, mint kapni.
:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::
Ma a lányokkal mécseseket fogunk készíteni befőttesüvegekből, amellyel egyrészt az újrahasznosítás fontosságára szeretném felhívni a figyelmüket, másrészt már nagyon hiányzik a bejárati ajtónkhoz némi karácsonyi hangulat, ezért alig várom, hogy az elkészült művekben meggyújtsuk a gyertyákat!
Szükséges:
- néhány tiszta befőttesüveg
- hobby ragasztó
- só
- szalag
- egyéb díszítő elemek pl.: matricák, üvegfesték, hótoll, opálpaszta stb.
Elkészítés:
A befőttes üveget a gyerekek egy ecset segítségével kenjék be ragasztóval, majd forgassák bele a sóba vagy grízbe. Ha megszáradt, a maradék területeket díszíthetik matricákkal, csillámtollal stb. A tetejére tegyetek színes szalagokat, raffiát, csipkét stb. A gyertya jól mutathat, ha kávészemeket, sót, gyöngyöket stb. szórtok köré.
nagyon egyszerű elkészíteni és ajándéknak is kitűnő lehet:)
Ilyen lett a miénk:)
Íme néhány példa az internetről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése