Csányi Eszter
Gondoskodó szeretet
A ködös novemberi estén Peti fázósan húzta fejére a
kapucniját. A csípős időben nemcsak a
hideg elől igyekezett rejtőzködni, hanem az ismerősöktől is.
Véletlenül sem szeretett volna
találkozni valamelyik iskolatársával, hogy meglássa, a kukák
tetején kenyeret keres.
Tavaly ilyenkor nem gondolta volna, hogy az állatoknak
kitett szikkadt zsemlének ennyire fog
örülni. Könnyek szöktek a szemébe, amikor szülei
autóbalesetére gondolt. Idős nagymamája
vette magához, aki egy állat menhelyet is próbál fenntartani.
Mindig megfogadja, hogy több
kóbor cicát és kutyát már nem fogad be, de ha meglátja az éhező
állatokat, nem tud nemet
mondani. Igaz a mondás: a baj nem jár egyedül. A nagyika
beteg lett, több lett a kiadás, de a
kóbor jószágokat is etetni kell. A kisfiú vállalta, hogy
esténként körbe jár, és összeszedi a még
ehető ennivalókat. Hála Istennek vannak még jó emberek, akik
a kenyeret nem dobják a
szemétbe. Gondosan összecsomagolva a szemetes fedelére
rakják, így bárki elviheti, akinek
szüksége van rá.
- Ni csak, egy igazi kincses bányára találtam!- lelkendezett
Peti, amikor megtalálta a
papírdobozt. Volt abban száraz zsömle, kakaós csiga, pizza
szeletek, sőt még egy zacskó
keksz is. Gyorsan belerakta a húzós kocsijába, és már
sietett is tovább. Az elmúlt hetek alatt
megtanulta, hová érdemes menni. Az egyik ház szépen faragott
kapujában mindig talált
valami meglepetést: a kenyér mellé sajtot, vajat vagy zsírt
is készítettek. Most éppen egy üveg
házi készítésű baracklekvár várt a fiúcskára. Peti ezt
mindig külön rakta, mert szűkösebb
estéken ezzel egészítették ki a vacsorájukat. Hálás pillantást
vetett az épület irányába, és
vacogó fogakkal elindult haza felé. Nem is sejtette, hogy a
ház ablakai mögül már figyelik
egy ideje. Egy fafaragó lakott ott, akit érdekelni kezdett
Peti élete. Egyik alkalommal követte,
így tudta meg, hogy hol lakik. A környékbeliektől ismerte
meg a család tragikus történetét,
ezért próbált a maga módján segíteni nekik. Megkérte a
szomszédokat és ismerősöket, hogy
ezentúl ők is gyűjtsék össze a használható ételmaradékot a
gyerek által gondozott állatoknak.
A kisfiúnak feltűnt, hogy ebben az utcában már nincs olyan
ház, ahol ne várna rá valamilyen
maradékokból összeállított csomag. Örült neki, mert a kemény
decemberi fagyokban gyorsan
megrakta a nagyi húzós kocsiját, és már futhatott is haza. A
fafaragó elhatározta, hogy
meghívja vacsorára a gyereket. Másnap este az ennivaló mellé
egy levélkét is tett:” Csengess
be hozzám, szeretnék beszélgetni Veled!” Peti nagyon
meglepődött, de eleget tett a kérésnek.
A szállingózó hóesésben egy nagy bajuszú, széles mosolyú
férfi nyitotta ki a kaput. Örömmel
ment be a meleg szobába, ahol szépen megterített asztal
várta. Nem akart hinni a szemének: a
tányéron szilvás gombóc illatozott, amit nagyon szeretett.
Régen evett már ilyen finomat!
Vacsora közben sok mindenről beszélgettek Ábel bácsival.
Szomorúan mesélte el, hogy
nagymamája nehezen gyógyul, és az állatok gondozása is sok
nehézséget okoz neki az iskola
és a háztartás ellátása mellett. Megbeszélték, hogy másnap
Péteréknél találkoznak. A felesége
a maradék szilvás gombócot becsomagolta, és elküldte a
nagymamának.
Ábel bácsi szíve nagyon összeszorult, amit a következő nap
látott. A nagy- nagy szegénység
találkozott a gondoskodó szeretettel. Éjszaka azon
gondolkozott, hogyan tudna segíteni az
embereken és az állatokon. Pár nap múlva mézeskalács partira
hívták meg a közösségi házba
az utca lakóit. A finom süteményen kívül mindenki hozott
magával egy hasznos ötletet is.
Három család felajánlotta, hogy hulladék faanyagokból új
kutyaólakat barkácsolnak. Néhány
ügyes kezű asszony a kopott ruhaanyagokat meleg párnákká
varázsolta. A fiatalok szórólapot
készítettek, hogy senki ne dobja ki a maradék ennivalóját,
hanem vigye el az állatoknak. A
karácsonyi készülődésben nemcsak a menhelyet, hanem Petiék
lakását is otthonosabbá tették.
Az ünnepen örült mindenki: az is, aki kapott, az is, aki
adott. A fiú úgy hálálta meg, hogy
szorgalmasan söpörte Holle anyó havát az egyedülálló emberek
háza előtt.
::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::
Ma van Advent második vasárnapja és végre sikerült a konyhában lévő koszorút is összeállítani! Kemény 5 perces munka volt és nagyon elégedett vagyok az eredménnyel, ugyanis pont olyan lett, amilyennek elképzeltem...
Szükséges egy szebb tányér vagy tortatál, 4 gyertya és egy-két apróság, amit találunk és csak rá kell tenni a tálra! Én mondtam, hogy egyszerű... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése